• informaciok

Tisztelt Szülők!

Tisztelettel hívjuk fel szíves figyelmüket, hogy ebben az évben is lehetőségük van támogatni az Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola alapítványát.

Az alapítvány célja:

- a tehetséges tanulók iskolai munkájának támogatása, jutalmazása
- nevelés, oktatás, képességfejlesztés és kulturális tevékenység segítése
- eszközigényes tárgyak készletének bővítése
- az iskola kórusainak, tornászainak, szakköreinek segítése
- az iskola külkapcsolatainak ápolása

Kérjük, amennyiben egyetért a célokkal, segítsen felajánlásával azok megvalósításában, s erre hívja fel ismerősei figyelmét is.

Tájékoztató LETÖLTÉSE

Beüzemelési útmutató LETÖLTÉSE

A notebookok üzembe helyezéséhez az útmutató elérhető az alábbi linken:

SEGÉDLET LETÖLTÉSE

Alapítvány az Erkel Ferenc Általános Iskola Tanulóiért

Alapítvány az Erkel Ferenc Általános Iskola Tanulóiért

8500 Pápa, Korona u.  27-29.

OTP szla.: 11748045-20039778

Adószám: 18924165-1-19

Alapítvány 2019 évi beszámolója

Alapítvány kiegészítő melléklete

Alapítvány 18KOZ közlemény

ÖRÖKÖS ÖKOISKOLA LETTÜNK

2019. szeptember 1.

www.erkel-zoldok.webnode.hu

Szubjektív gondolatok – a teljesség igénye nélkül – a felújított épület kapcsán

1974. augusztus 15-e óta dolgozom az Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskolában. Ez a második munkahelyem, két évi csóti tanítóskodás után kerültem az ének-zene tagozatos iskolába, volt osztályfőnököm, Varju Dezső ajánlására.

Segítőim: az akkori iskolavezető, Varju Dezsőné, s az ott tanító – ma már csak emlékeinkben élő pedagógusok – Dr. Aradi Alajosné, Klaffl Sándorné, Gerencsér Attila, Saághy Blanka voltak.

Napközis nevelőként kezdtem, majd nagy örömömre osztályt kaptam, s taníthattam az alsó tagozatban, majd a felsőben kémiát, egészen 1982. február elsejéig. Akkor kaptam igazgatói kinevezést. Kató néni nyugdíjba vonulása után.

Egy nyugalmas év után az 1983-84-es tanév talán pályám legnehezebb tanéve volt. A Hámán Kató Iskolával való összevonás nagy erőpróba volt gyerekeknek, pedagógusoknak, szülőnek egyaránt. Az akkor már erősen elhasználódott épületben kellett megszervezni a tanítást, mely 900 tanulót és több mint 60 pedagógust érintett.

Természetesen voltak segítőim, elsősorban az akkori helyettesek, Szabó Miklósné és Bognár József, majd Marika néni nyugdíjba vonulása után Horváth Gézáné, akivel a mai napig is együtt dolgozunk, azonosan gondolkozunk, megértjük egymást.

Az egész tantestület mindig is összetartó volt, a nehézségek, a körzetmódosítások, az épület átalakításai, az óvoda kiköltözésekor létrejött új lehetőségek, az 1996-os újabb összevonás megedzették a pedagógusokat, s a pedagógiai munkát segítőket.

Nem volt sohasem unalmas, vagy egyszerű az élet az épületben. Aki járt már a régi falak között, vagy ott tanult, tanított, tapasztalhatta, milyen nehézségek árán lehetett télen fűteni a cserépkályhákkal, az egyre jobban elhasználódó épületet munkavégzésre alkalmassá tenni.

Próbáltunk nem törődni a körülményekkel. Fontos volt, hogy részt vegyünk a város kulturális életében, hiszen az emelt szintű ének-zene oktatása, a néptánc tanítása ezt lehetővé tette. Sokfelé szerepeltünk, külföldön, versenyeken vittük el a város, a megye, az ország hírét. Először csak a tanulók, később már a tantestület, majd a szülők kórusa is.

Nem mertük elhinni, hogy igaz, amikor elkezdődött a felújítási koncepcióhoz az anyaggyűjtés. Még akkor sem voltunk biztosak, hogy végre nálunk is elkezdődhet valami, amikor Pokorni Zoltán, az akkori oktatási miniszter nálunk tartotta sajtótájékoztatóját, melyen megerősítette, hiszen láthatta, hogy indokolt az épület rekonstrukciója. Izgatottan vártuk a döntést, a Közlönyben való megjelenést.

Az ígéretből mára valóság lett. Szívesen vállaltuk a nagy munkát, a decemberi, a májusi költözködést, az augusztusi újabb ki, illetve már visszaköltözést. Vállalták a kollégák, a gyerekek, a szülők a külső helyszíneket, a felsősök az állandó utakat a Sportcsarnokba, az uszodába. A szülők, a férfikollégák a fizikai munkát, mert végre láttuk, hogy a sok előkészítő munka eredményeként 2002. január 7-én megjelentek a munkások, dolgoztak reggeltől késő estig, hétvégeken is, hogy július végére átadásra kerüljön az épület, melyben 22 tanterem, könyvtár, aula, ebédlő, melegítőkonyha kapott helyet. Ahogyan az látható, minden megújult, korszerű, új.

Én, aki az egész építést végigkísérhettem, még mindig megilletődötten lépek be az új bejáraton. Nehéz elhinni, hogy amit annyira vártunk, akartunk, az ma itt áll előttünk, készen arra, hogy fogadja tanítványainkat.

Az izgalom nem múlt el, s a kérdéseink sorát vetette fel a tantestületben. Hogyan tudjuk ilyen szép állapotban megőrizni az épületet? Mibe fog kerülni az üzemeltetés? Mit szólnak a gyerekek, ha meglátják a liftet, a szép mosdókat, a folyékony-szappan tartókat, elektromos kézszárítókat, az aulát?

Biztosan ugyanúgy éreznek mint a tanítóik, tanáraik, Kivártuk, talán meg is érdemeljük, nagyon fogunk rá vigyázni. S várjuk együtt az A épületrészt, melyben a technika, számítástechnika termeink, az irodák lesznek, s a tornatermet, amely teljesen újként épül a volt Hámán Kató Iskola és a volt Óvoda helyére.

Tudom, sokaknak hiányzik az az épületrész, mert ők ott voltak óvodások, iskolások, de helyette egy új épületet kapunk, mely stílusában őrzi a hagyományokat.

Örülök, hogy megérhettem, hogy kollégáimmal és növendékeinkkel használatba vehetem az épületet.

Azt ígérhetem, ígérhetjük, hogy méltóak leszünk a régi Erkel hagyományaihoz, nem felejtkezünk el az elődökről, a Hámán és az I. számú Iskola eredményeiről, pedagógusairól, diákjairól. Igyekszünk képességeinkhez mérten még többet, még jobban dolgozni. Érezzük, hogy nagyobb a ránk eső figyelem.

Schmidt Dezsőné
igazgatónő

Megkezdődhet a felújítás